Férfiak mentik meg a farkast, akiről azt hitték, hogy egy kutya a fagyos vízben való megfulladástól

Bármilyen állatot veszélyes megmenteni a fagyos vízből, de különösen akkor, ha az állat vadon élő.

Egy észt gátmunkásokból álló csapat észrevett egy állatot, amely a majdnem befagyott Parnu folyóban küzdött a víz fölött. A férfiak azonnal a folyóhoz indultak, hogy segítsenek megmenteni az állatot. A folyó nagy részét jég borította, amelyet el kellett tépni. Amikor a férfiak közelebb értek az állathoz, azt hitték, hogy az egy kutya.

Végül a férfiaknak sikerült utat törniük és elérni a reszkető kutyát. A partra húzták a megfagyott állatot, és pokrócba csavarták. A férfiak betették a kutyát a járművükbe, és elindultak a helyi klinikára. A klinikára menet a férfiak megjegyezték, hogy a kutya milyen ragaszkodó, és még az egyik férfi ölébe is bújt. A férfiak nem gondoltak semmit, és csak azt hitték, hogy a kutya megköszöni a segítségüket.

A férfiak meglepődtek, amikor az állatorvos elmondta nekik, hogy valójában egy farkast mentettek meg. Az állatorvos észrevette, hogy az állat vérnyomása rendkívül alacsony, ami megmagyarázhatja, miért volt olyan szelíd a farkas. Egy helyi vadász megerősítette, hogy az állat farkas volt. Kiderült, hogy a farkas egy fiatal, körülbelül egyéves hím volt. Kimerült és hipotermiás volt, amikor megérkezett a klinikára, és kezelésre szorult.

Mindenki biztonsága érdekében a farkast egy ládába helyezték és folytatták az ellátását. A farkas teljesen felépült, és nyomkövető nyakörvvel ellátva visszaengedték a természetbe.

Az Észt Állatvédelmi Unió (EUPA) fizette a farkas kezelését, és elmondta, hogy „szerencsére minden jól alakult”. Az EUPA közleményt is kiadott, amelyben köszönetet mondott a megmentőknek: „Nagyon örülünk a történet kimenetelének, és szeretnénk köszönetet mondani minden résztvevőnek – különösen ezeknek az embereknek, akik megmentették a farkast, és a klinika orvosainak, akik nem féltek a vadállat kezelésétől és ápolásától.”